Sorozatunkban öt kérdést tettünk fel fiatal zeneszerzőknek. Bella Máté válaszai.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

A zeneakadémiai éveim alatt meghatározó volt számomra Ligeti György munkássága. Nagy odaadással elemeztem mikropolifon és poliritmikus műveit. A doktori iskola évei alatt zenei érdeklődésem fókuszába az 1960-as évek aleatorikus gondolkodásmódja került. Különösen közel állt a szívemhez Witold Lutosławski irányított aleatóriája – doktori disszertációmat is ebből a témából írtam. Nagyon érdekelt, hogy a szerializmus végén megjelenő, Werner Meyer-Eppler által megfogalmazott európai gondolkodásmód a véletlenről miképpen integrálható eszközként a 21. század zenei világába. Számos művemben kísérleteztem is ezekkel a megoldásokkal. Jelen pillanatban leginkább Beat Furrer, Mark Andre és Max Richter zenéje foglalkoztat, teljesen különböző okokból kifolyólag: Furrer és Andre bár Helmut Lachenmann virágoskertjében szedik a rózsáikat, mégis izgalmas számomra az, ahogy a zenei folyamatokról gondolkodnak. Richter zenéje pedig 21. századi módon fogalmazza újra a zene és az idő viszonyát.

https://www.youtube.com/1gqPiVHV3UQ

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

A kérdést leegyszerűsíteném három jól körülhatárolható kérdésre: Kinek írunk zenét? Miért írunk zenét? Hogyan írunk zenét? Egy alkotónak az erre adott válaszai időnként megváltoznak, amire a zenetörténészek később alkotói periódusokként hivatkoznak. Nem tudom, érdemes-e ideákról beszélni, ennél lényegesen aggasztóbb az az érdektelenség, ami a kortárs zene körül kialakult. Ezért hoztuk létre 2016-ban a Studio5 kortárszenei műhelyt, amivel célunk, hogy az európai zenei tradícióból kiindulva új, kortárszenei hangversenyeket hozzunk létre. Ezek a koncertek mindig valamilyen téma köré csoportosulnak. Törekszünk továbbá arra is, hogy figyelmet fordítsunk a közönség fiatalabb rétegei, az Y- és Z-generáció integrálására a koncertéletbe.

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

A kortárs zene kulturális értékét egy egyszerű analógián keresztül tudnám leginkább szemléltetni. A fizika kultúrtörténetének fontos fejezetei voltak Newton törvényei, melyek lefektették az alapjait a klasszikus mechanikának, de talán még ennél is fontosabb volt az, hogy az emberek hétköznapi tapasztalatai is igazolták a törvények helyességét. Ezzel szemben mondjuk a mai kvantummechanika esetében, amely a nanoszkopikus jelenségeket vizsgálja, már nincsen meg ez az egyszerű, hétköznapi empirizmus. Ezek után megkérdezhetném, hogy mit tud nekünk mégis nyújtani a kvantummechanika. Többek között a kvantumszámítógépeket vagy a kvantumfölényt, melytől sokan várják egy új technológiai forradalom eljövetelét. Ha tehát a klasszikus zene a newtoni mechanika és a kortárs zene a kvantummechanika, akkor egész egyszerűen fogalmazva egy dolgot várhatunk a kortárs zenétől: a jövőt.

​https://www.youtube.com/xUNUVizC7_4

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

Jelen pillanatban egy vonósnégyesen dolgozom, amelyben igyekszem úgy feldolgozni egy mezőségi népdalt, hogy közben elkerüljem Bartók zenei idiómáit, ami elsőre talán egyszerűnek tűnhet, de a probléma rendkívül összetett. Terveim között szerepel egy oratórium megírása is, amely Jézus szenvedéstörténetét dolgozza fel. Jelen pillanatban a projekt a kutatási szakaszban tart: 1950 utáni oratóriumokat nézek át, hogy minél teljesebb képet kapjak korunk oratorikus gondolkodásmódjáról.

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

A Zeneakadémia oktatójaként online tartom meg az óráimat, komponálni pedig egyébként is itthon szoktam, ezért ebből a szempontból alig érintett. Ugyanakkor nyilván az egész kulturális szcénának hatalmas érvágás a pandémia, sajnos nekem is sok darabom előadását mondták le az utóbbi egy évben. Nagyon bízom benne, hogy mihamarabb visszatér az életünk a 2020 előtti, megszokott kerékvágásba.