Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszaka a tanévvégi színpadi vizsgája

Bevezetőjében Marton Éva, a Zeneakadémia magánének tanszékének irányítója történelmi pillanatot említett: hosszú idő után ismét a Magyar Állami Operaházban rendezhette meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszaka a tanévvégi színpadi vizsgát. Valóban fontos előrelépés ez ahhoz képest, hogy az operavizsga az elmúlt években az Ódry Színpad erre kevéssé alkalmas, szűk termébe szorult. A genius loci, a hely szelleme - Ybl Miklós gyönyörű operaháza s nem utolsó sorban az intézmény kiváló zenekara, melyet a tanszak és a vizsga zenei vezetője, Sándor Szabolcs gondosan tanított be -, minden közreműködőnek szárnyakat adott, és minden növendéket tudása legjavára sarkallta. A genius loci ugyanakkor nem veszélytelen. Hisz épp ezen a színpadon gyorsan elkövetkezik az „igazság pillanata"…

Bővebben...

Operavizsga, ősbemutató és Janáček-ritkaság

Nemcsak a Zeneakadémia, hanem a hazai operajátszás történetében is mérföldkőnek bizonyult a 2012-es operavizsga.

Hosszú idő után ismét az Andrássy úti palotában vizsgáztak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszakának hallgatói, akik június 24-én az ígéretes tehetségű, fiatal zeneszerző, Bella Máté A tavasz ébredése című egyfelvonásos operáját mutatták be. Emellett igazi meglepetést jelentett a hazánkban méltatlanul ritkán előadott cseh komponista, Janáček A ravasz rókácska című dalművének részletei.

A vizsgaprodukciót a nemrég Corvin-lánccal kitüntetett Marton Éva, az ének- és opera-tanszék vezetője nyitotta meg, köszöntőjében köszönetet mondva az Operaház, illetve a Zeneakadémia vezetésének, majd röviden ismertette a felhangzó műveket a tanszék rendezőtanára, Almási-Tóth András társaságában. A darabválasztást a felnőtté válás tematikája jegyében állították össze, A felnőttkor küszöbén címmel megrendezett vizsgaelőadás a kamaszkor, a felnőtté válás pszichológiailag árnyalt színpadi bemutatását tűzte ki céljául.

Bővebben...

A zene szerettesse meg magát

Szinte operai mélységű zenei matéria született Závada Pál Magyar ünnep című darabjához a Nemzeti Színházban. A zeneszerzőt, Bella Mátét a legjobb színházi zene kategóriában jelölték a Színikritikusok Díjára. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.

Revizor: Könnyebb zenét írni akkor, ha vannak kötelező támpontok, vagy inkább korlátoz?

Bella Máté: Tulajdonképpen segítség. Vagy mondjuk úgy, nem hátráltat, ha tudom, milyen apparátusra kell írni, milyen hosszú legyen, milyen tematikához kapcsolódjon… Hogy mi lesz végül belőle, az más kérdés.

Bella Máté

R: Az Ármány és szerelemnél elég súlyos keretek közé voltál szorítva.

BM: Vásáry André és Kulka János barokk jeleneteihez komponáltam zenét, váltották egymást a recitativo és az ária részek. Elég pontosan tudtam, hogy mi fog megszólalni, csak a recitativo részek miatt izgultam egy kicsit, hogy működnek-e majd a jelenetben. Nagyon keveset kellett rajta változatni, mivel kikalkuláltam, hogy a szöveget is el tudja mondani, és játszani is tudjon közben.

R: Sosem írtam még zenét, honnan lehet tudni „elég pontosan”, hogy mi hogyan fog megszólalni?

BM: Rengeteg stílusgyakorlatot írtunk a Zeneakadémián: motettákat, korálelőjátékokat, invenciókat, menüetteket, szonátákat… A hangszerelést is időrendben tanultuk, az ember egy idő után már tudja, hogy milyen szólamot ad a hegedűnek, milyet a kürtnek, és ha ezek egyszerre megszólalnak, akkor az milyen lesz. Kortárs zene esetében időnként érnek meglepetések, és ha nem tetszik, korrigálok rajta, de van olyan is, hogy jobban szól, mint amire gondoltam. Kísérletezésre alkalmasabb az absztrakt zene.

R: A Magyar ünnepben mégis tudtál kísérletezni, nem?

Bővebben...

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzős hallgatóinak diplomahangversenye

Miközben egyre keringenek a hírek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem pénzügyi ellehetetlenüléséről, a világhírű intézmény, úgy tűnik, nem lankad a tehetségek kinevelésében és - hogy ezt a csúnya kifejezést használjam - „piacra dobásában". Hogy kevesebb anyagi befektetéssel hasonló szellemi eredmény lesz-e majd „realizálható", azt a jövő fogja megmutatni.

Május 6-án az Iparművészeti Múzeum aulájában a zeneszerzés tanszék két végzős növendékének - Ott Rezsőnek és Bella Máténak - a diplomahangversenyén mindenesetre olyan magas színvonalat tapasztalhattunk, amely az elmúlt évek viszonylatában is párját ritkítja. Ott Rezső Vajda János tanítványa volt, Bella Máté Fekete Gyula osztályából került ki. Meglehet, ez az utolsó pillanat, amikor illik is, indokolt is a mesterek szerepéről beszélni. Vajdát is, Feketét is egyazon zeneszerzői „táborba", a „hagyományos" zenét írók csoportjába szokták sorolni; hogy Ott Rezső zenéje első hallásra közelebbinek tűnik a Vajdáéhoz, mint a Bella Mátéé a Feketééhez, az persze nemcsak a tanár személyiségének a súlyát, hanem a tanítvány egyéniségének az erejét is bizonyíthatja. Kényes téma ez, hisz láttunk már olyan tehetséget, amely mestere árnyékában csak gornyadozott, míg tanárt váltva egyszerre virágozni kezdett…

Bővebben...

Bella Máté: „Zeneszerző harminc után lesz az ember”

Bella Máté két éve megnyerte az UMZF Zeneszerzőversenyét – a London Sinfonietta budapesti koncertjén játszotta is a Chuang Tzu álma című kompozíciót –, idén különös, nagy hatású zenét írt a Nemzeti Színház-beli Magyar ünnephez, Karafiáth Orsolyával jegyzett Macskadémona pedig a Madách Musicalpályázaton lett harmadik helyezett. És még csak idén végez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

- Nem túl frappáns újságírói kérdés, de hogyan lett belőled zeneszerző?

- Hatévesen kezdtem zongorázni, és később természetes módon jött, hogy amikor leültem a zongorához, improvizálgattam. Úgy, ahogy a gyerekek szoktak: mimézisszerűen, össze-vissza. Az első darabokat nem is kottáztam le, csak magnóra vettem fel. A zeneiskola végén a zongoratanárom tanácsára választottam a Weiner Leó Konzit, ahol zongora szakra is jártam, de egy ínhüvelygyulladás miatt abba kellett hagynom a zongorát. Ott Hajdú Lóránt volt a zeneszerzéstanárom. Kispestről Kelenföldre járni azonban nem volt egyszerű, ezért egy év után a Bartók Konziban folytattam, ott pedig Kocsár Miklós és Csemiczky Miklós növendékeként végeztem.

Bővebben...